Olika és a 7 színű virág

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy édes kislány, Olívia. Olika gyönyörűségesen szép kislány volt, és nagyon érdekelte minden. Nagyon szeretett új helyeket felfedezni. Imádott szaladgálni a réten, az erdőben, nagyon-nagyon szeretett fára mászni is. Egyszer, amikor így épp a réten szaladgált, meglátott egy csudaszép virágot. Olyat, amilyet még sohasem látott. Egy margaréta volt. De nem akármilyen margaréta. A szirmai 7 féle színben pompáztak. Egymás után hét szín ismétlődött a margarétán. Volt piros, narancssárga, citromsárga, zöld, kék, lila és csillogó gyöngyházfényű fehér szirom. Nem voltak erős színek, inkább olyan sejtelmesen halványak voltak, olyanok, amiket csak a kereső, fürkésző szemek látnak meg. Olika kifürkészte természetesen, mert nagyon érdekelte őt minden, ami a világon van. Rendkívül figyelmes kislány volt, minden apró részletet észrevett. Odaszaladt hát a virághoz és nézni kezdte. Csodálatosan szépnek találta, csak bámulta tágra nyílt szemekkel, annyira nézte, hogy szinte már belefájdultak volna a szemei, ha abban a pillanatban nem mozdul meg a virág. Akkor Olívia megrázta kis fejét, hogy jól látja-e amit lát. Bizony. A virágszirmok mozogni kezdtek. Jobban mondva, inkább forogni. Az óramutató járásával megegyező irányba elkezdtek forogni, először csak lassacskán, majd pedig gyorsabban, végül már annyira pörögtek, hogy szinte csak egy összefüggő szivárványcsíkot lehetett kilátni belőle. Ez a látvány teljesen hatalmába kerítette Olikát, szinte elvarázsolódott tőle. Annyira, hogy el is indult a virág felé szépen lassan. Egyre közelebb lépett hozzá, addig-addig, amíg egyszer csak érezte, hogy icipicikére zsugorodik és hopp, a következő pillanatban belépett a virág közepébe. El sem hitte, hogy ez tényleg megtörténik vele, de már nem tudta irányítani a lépteit, már odabenn volt. Érezte, hogy minden rendben, nem eshet semmi baja. És egyre kíváncsibb lett, hogy most vajon mi fog történni vele? A virágban egyszerre, egy másik világban találta magát. Egészen hasonló világ volt ez az övéhez, annyiban volt más, hogy ott minden icipicike volt. Olyan picike, mint amilyen picikére ő is zsugorodott. Pici volt a házikó, a szék, az ágy, minden, de minden icike-picike volt a virágban. Csodálatosan szépséges hely volt. Egy picike tündér lakott a virágban, aki rögvest üdvözölte Olikát, és elmesélte neki, hogy hol van. Elmondta, hogy a Föld bolygón minden virágban és fában és növényben hozzá hasonló tündérek laknak, egy ehhez hasonló picike világban, mint ahová most belépett. A tündérek dolga, hogy óvják, védjék és gondozzák a növényüket, táplálják szeretettel, gondoskodással. Olika ámult-bámult, hogy micsoda gazdag bolygón él ő, ahol a rengeteg sok növény mögött ilyen csodavilágok és életek vannak. Fantasztikusnak érezte ezt a dolgot és azon töprengett, hogy hogy lehet, hogy ő be tudott lépni ebbe a világba, hogyhogy beengedte a virág, hogyhogy Ő ezt láthatja?

–       Miért? – kérdezte a tündértől.

–       Azért engedtelek be – mondta a tündér, – mert szeretném ha segítenél nekem.

–       Én? Segíteni? Dehát hogyan?

–       Szeretném, ha otthon, a saját világodban ugyanúgy ápolnád és gondoznád a növényeket, virágokat, fákat, mint én itt. Szeretném megtanítani neked, hogyan szeresd őket, mit szeretnek és mit nem. Mert az nem elég, hogy én itt táplálom a virágot. Ha a Te világodban valaki bántja őt, vagy hiányban szenved, elpusztul. És ha a Földön a virágok elpusztulnak, bizony elpusztul az Élet is velük együtt. Ha nincsenek növények, nincs tiszta, friss levegő. Ha nincs tiszta friss levegő, az Élet szépen lassan véget ér a bolygón. Nagyon fontos ez a számotokra. Minden virág különleges, él, érez és nagyon intelligens, okos. De sajnos én nem mehetek át, hogy ott is vigyázzak rá. Az a Földön élők feladata. Csak sajnos az emberek, miután felnőnek, sokszor elfelejtik hogy mi a feladatuk és ezért nagyon sok növény meghal, mert az embere, aki erre ki lett jelölve, nem gondozza, nem vigyázza őt. Ezért hívtalak ide, hogy emlékeztesselek téged a virágodra. Ez a különleges 7színű margaréta a Te virágod, neked van kijelölve, illetve Te jelölted ki magadnak, hogy gondoskodj róla, még mielőtt ideköltöztél a Földre. Csak te léphetsz be ide, senki más.

–       Már értem – mondta Olika. – Megtanulom. Szeretnék vigyázni a virágomra és persze Rád tündérke, sosem gondoltam volna, hogy benne laksz ebben a virágban. Az, hogy minden virágban és növényben élő tündérek laknak, teljesen ledöbbentette Olikát. Szinte magához sem tért az ámulattól. De persze azért próbált nagyon figyelni, amikor a tündér megmutatta neki, mit kell tennie a virággal az ő világában, hogy sokáig ragyogjon még, egészséges és gyönyörű lehessen.

–       Fontos, hogy öntözgesd, adj neki mindig friss vizet, amikor nem esik az eső. De a legeslegfontosabb az, hogy szeretgesd, beszélj hozzá, simogasd meg a levelét, a szirmokat. A virágok éreznek, ugyanúgy, mint az emberek. Szeretetre van szükségük. Ezt soha ne felejtsd el kérlek! – mondta a tündér. Amikor mindent megtanult, elbúcsúztak egymástól, akkor Olika kilépett a virágból és egyetlen pillanat alatt a bolygóján találta magát. Megnőtt, pontosan akkorára, amekkora előtte volt. És lehajolt a virágjához, megsimogatta a szirmait és kedvesen beszélgetni kezdett vele. Onnantól kezdve Olika mindennap meglátogatta a virágját, vitt neki vizet és a gazokat kigyomlálta mellőle gondosan. Sok-sok szeretetet adott neki és a virág meghálálta. Minden nappal egyre szebben ragyogott. Sokkal szebb volt, mint azok a virágok, amiket senki sem látogatott. Akkor Olika gondolt egyet és elszaladt a barátaihoz, elmondta mindenkinek, hogy tündérek laknak a virágokban és hogy nekik is van virágjuk, jöjjenek el vele és keressék meg a sajátjukat. És a gyerekek boldogan szaladtak Olikával a rétre és valóban mindegyikük megtalálta a saját növénykéjét, ami magához hívta ugyanúgy, ahogyan Olikával is történt. A Rét pedig nagyon boldog lett, hogy egyre több virágját gondozzák a gyerekek. Földanya melegséggel fogadta a gyerekeket és sok-sok szeretet járta át a szívét, ehhez hasonlóban talán már nagyon-nagyon régen volt része. A gyerekek kacagtak és boldogan ugrottak be virágjaikba. Onnantól kezdve, mindennap vigyáztak rájuk és kényeztették őket.

Itt a vége, fuss el véle. 🙂