Mesék NEMCSAK gyerekeknek I
– Miért? – kérdezte a tündértől.
– Azért engedtelek be – mondta a tündér, – mert szeretném ha segítenél nekem.
– Én? Segíteni? Dehát hogyan?
– Szeretném, ha otthon, a saját világodban ugyanúgy ápolnád és gondoznád a növényeket, virágokat, fákat, mint én itt. Szeretném megtanítani neked, hogyan szeresd őket, mit szeretnek és mit nem. Mert az nem elég, hogy én itt táplálom a virágot. Ha a Te világodban valaki bántja őt, vagy hiányban szenved, elpusztul. És ha a Földön a virágok elpusztulnak, bizony elpusztul az Élet is velük együtt. Ha nincsenek növények, nincs tiszta, friss levegő. Ha nincs tiszta friss levegő, az Élet szépen lassan véget ér a bolygón. Nagyon fontos ez a számotokra. Minden virág különleges, él, érez és nagyon intelligens, okos. De sajnos én nem mehetek át, hogy ott is vigyázzak rá. Az a Földön élők feladata. Csak sajnos az emberek, miután felnőnek, sokszor elfelejtik hogy mi a feladatuk és ezért nagyon sok növény meghal, mert az embere, aki erre ki lett jelölve, nem gondozza, nem vigyázza őt. Ezért hívtalak ide, hogy emlékeztesselek téged a virágodra. Ez a különleges 7színű margaréta a Te virágod, neked van kijelölve, illetve Te jelölted ki magadnak, hogy gondoskodj róla, még mielőtt ideköltöztél a Földre. Csak te léphetsz be ide, senki más.
– Már értem – mondta Olika. – Megtanulom. Szeretnék vigyázni a virágomra és persze Rád tündérke, sosem gondoltam volna, hogy benne laksz ebben a virágban. Az, hogy minden virágban és növényben élő tündérek laknak, teljesen ledöbbentette Olikát. Szinte magához sem tért az ámulattól. De persze azért próbált nagyon figyelni, amikor a tündér megmutatta neki, mit kell tennie a virággal az ő világában, hogy sokáig ragyogjon még, egészséges és gyönyörű lehessen.
– Fontos, hogy öntözgesd, adj neki mindig friss vizet, amikor nem esik az eső. De a legeslegfontosabb az, hogy szeretgesd, beszélj hozzá, simogasd meg a levelét, a szirmokat. A virágok éreznek, ugyanúgy, mint az emberek. Szeretetre van szükségük. Ezt soha ne felejtsd el kérlek! – mondta a tündér. Amikor mindent megtanult, elbúcsúztak egymástól, akkor Olika kilépett a virágból és egyetlen pillanat alatt a bolygóján találta magát. Megnőtt, pontosan akkorára, amekkora előtte volt. És lehajolt a virágjához, megsimogatta a szirmait és kedvesen beszélgetni kezdett vele. Onnantól kezdve Olika mindennap meglátogatta a virágját, vitt neki vizet és a gazokat kigyomlálta mellőle gondosan. Sok-sok szeretetet adott neki és a virág meghálálta. Minden nappal egyre szebben ragyogott. Sokkal szebb volt, mint azok a virágok, amiket senki sem látogatott. Akkor Olika gondolt egyet és elszaladt a barátaihoz, elmondta mindenkinek, hogy tündérek laknak a virágokban és hogy nekik is van virágjuk, jöjjenek el vele és keressék meg a sajátjukat. És a gyerekek boldogan szaladtak Olikával a rétre és valóban mindegyikük megtalálta a saját növénykéjét, ami magához hívta ugyanúgy, ahogyan Olikával is történt. A Rét pedig nagyon boldog lett, hogy egyre több virágját gondozzák a gyerekek. Földanya melegséggel fogadta a gyerekeket és sok-sok szeretet járta át a szívét, ehhez hasonlóban talán már nagyon-nagyon régen volt része. A gyerekek kacagtak és boldogan ugrottak be virágjaikba. Onnantól kezdve, mindennap vigyáztak rájuk és kényeztették őket.
Itt a vége, fuss el véle. 🙂