Az inspirációmról
Eljött az igazság pillanata
Néhány éve voltam Ukrajnában, Kijevben. Pár
napot. Imádtam. Legszívesebben ott maradtam
volna. Szomorúan jöttem el, magam sem
értettem miért... Különös élményem volt.
Előadást vittünk egy nemzetközi fesztiválra.
Amikor a tengerparton voltunk, én elvonultam,
lefeküdtem egy sziklára, onnan hallgattam a
tenger zúgását, morajlását. Tudtam, hogy
beszél hozzám. Tudtam, hogy okkal voltam
akkor ott. És nem az előadás miatt mentem. Az
csak egy lehetőség volt, amivel élhettem. Nem
volt ez tudatos akkor számomra, de éreztem,
hogy most valami fontos dolog történik velem.
Hagytam. Szomorú is voltam és boldog is
egyszerre. Rendkívüli érzés volt. A hely, az
emberek...úgy éreztem otthon vagyok és most
otthonról kell hazamennem. Azóta sem
értettem, hogy mi volt ez a kirándulásom, hogy
kerültem én éppen ukrajnába és miért...
Ma megértettem mindent.
Már minden megtörtént. Segíteni mentem. Már
minden ott van, aminek lennie kell. A tenger
elmondta nekem, amit tudnom kellett, és én
továbbadtam az ottani embereknek, akik az
utóbbi években ugyanúgy továbbadták
egymásnak, hogy ha majd ideérünk,
emlékezzenek rá. Készen vagyunk. Minden a
mostért volt.
És minden rendben. A béke a szívekben
lakozik. Nem odakinn. Az el és leválasztódás
folyamata zajlik. Van akinek háború kell, hogy
felébredjen. A bolygó biztonságban van. Mind
biztonságban vagyunk. A szeretet helyez
minket oda, ahová tartozunk. Béke van.
A háború bejelentés előtti este kértem a
Teremtőt, mutasson utat nekem. Akkor szólt,
hogy készülj fel, hamarosan indulunk,
már nincs sok hátra.
És amikor reggel olvastam hogy megindult,
nem voltam mérges vagy haragos vagy dühös,
hanem valamiféle határozottságot, keménységet, beleállást,
elszántságot éreztem. Ilyen "Na most aztán
csináljunk valamit..." fílinget. Motivált lettem.
Tenni akarok azért, hogy lássátok, halljátok,
érezzétek, amit mondani akarok. Ezért írok. Oli
azóta is csak hozza a mesekönyveket, hogy
meséljek neki. Egyik után a
másikat...mesélnem kell, hogy tudja meg a
világ, Minden A Legnagyobb RENDben zajlik.
Abban a RENDben, amit a kollektív tudat
létrehozott magának. Vállald a felelősséget Te
is, amiért idejutottunk. Mert mindenki negatív
gondolata, félelme és aggodalma kellett hozzá.
Mindenki része ennek. Az analógiában való
gondolkodás segít, hogy rálássatok a világra.
Empátiával és szeretettel minden, de minden helyrehozható!
Amint kint, úgy bent.
Ahogy fent, úgy lent.
Kata
